1.fejezet: Érkezés Londonba!

-Végre Londonban!-szólalt meg Emese.

-El sem hiszem...ez olyan gyönyörű és egyszerűen hihetetlen, hogy ez mind velünk történik meg.-Tiffany.

-Én sem hiszem el, de mégis megtörtént és ez olyan fenomenális érzés.-Emese. 

-Hidd el én is így érzek.:) -Tiffany.

*leszálltunk a repülőről és fogtunk egy taxit ami elvitt a házunkig ami egyszerűen hatalmas volt.a kert egyszerűen csodálatos volt és akkor a házat még nem is említettem*

*bementünk leraktuk a bőröndjeinket és mivel mindketten nagyon fáradtak voltunk elindultunk megkeresni a szobánkat, de mielőtt lefeküdtünk volna körbe néztünk az egész lakásba*

-Úristen ez lesz a kedvenc helyem.Tökéletesen megfelel nekem.-Tiffany.

-Akkor mostantól végre főzni is fogsz nekem?:D -kérdezte gúnyos hanggal, de mégis egy nagy mosollyal az arcán Emese

-Naná.Ez nem kérdés.:) -Tiffany.

-Na jól van menjünk tovább, még ma látni akarom a többi helyet is. -Emese.

*Amint megfordultunk egy csodálatos nappalit vettünk észre és Emese le se tudta róla venni a szemét*

-Úristen! Úristen! Úristen! Ezt nem hiszem el.-ugrándozva sikított fel Emese.

-Nyugi, a végén még felébreszted a szomszédokat!-fogtam be Emese száját. -Most már nagyon fáradt vagyok szóval tényleg menjünk alundi, majd holnap folytatjuk a nézelődést.Az utolsó dolog amit meg kell ma nézni az a szobánk.-Tiffany.

-Rendben, de az én szobámat megkell nézned meg nekem is a tiedet.-Emese.

*Oda álltunk Emese szobájának ajtaja elé, kinyitotta az ajtót és azzal a lendülettel ráugrott az ágyára*

-Ez a szoba egyszerűen hihetetlenűl tetszik.Ennél jobb szobát el sem tudnék magamnak képzelni.-Emese.

-Na akkor az enyém milyen lehet ha a tied ilyen?;) -Tiffany.

-Biztos gyönyörű lesz, na de nézzük is meg.-Emese.

*kimentünk a szobából és alig kellett 10 lépést megtenni máris az én szobám előtt találtuk magunkat*

-Na most akkor mi lesz? Kinyitod még ma az ajtót? -mondja Emese türelmetlenül.

-Nyugodj már meg Emese.Mindent a maga idejében.-mondtam tök higgadt hangon.

 *kinyitom az ajtót és egyszerűen nem bírtam mit mondani, hisz olyan csodálatos volt*

-Veled meg mi van?:o -kérdezte Emese meglepetten.

-Semmi...csak ez a ház...egyszerűen,olyan....mintha egy álmom valósulna meg..-mondtam akadozott hanggal miközben beljebb léptem a szobámba.

-Na figyelj.Ne haragudj, de én mára nagyon kimerültem vissza is megyek a szobámba és alszok egyet.A holnapi programot meg majd reggel megbeszéljük, sok a látni valónk.:) Na jóéjt.-ezzel a mondattal köszönt el tőlem Emese, de mielőtt kilépett volna a szobámból adott egy puszit az arcomra.

-Jóéjt.-mondtam neki, de nem hiszem, hogy még hallotta mivel már ki is ment a szobámból.