FONTOS tájékoztató! Olvasd el!!

A Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat.
Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt.

"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni.

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!

16.fejezet: Egy zűrös nap.

Sziasztok! Van egy nagyon rossz hírem!:( Két nap múlva elmegyek Horvát országba 
nyaralni és nem fogok tudni nektek írni.Viszont 13-án jövök majd haza ami azt 
jelenti, hogy utána megírom nektek a következő fejezetet.Imádom,
 hogy ennyire szeretitek a blogomat.Ez nekem nagyon jól esik, hogy ilyen
 kedveseket írogattok nekem!:) Köszönöm az öt követőt
 és a több mint 2100 oldal megtekintést!:)

 "Találkozunk" 13-án.Addig is jó nyaralást nektek.

xox Tiffany.♥

Ajtó nyitódást és csukódást hallottunk így hát mind a ketten felfigyeltünk rá.Aztán hallottuk, ahogy a lépcsőn jön fel valaki és megszólalt.

-Tiffany, Zayn itt vagytok?-ismertük fel Liam hangját.
-Igen!-mondtam és azonnal felálltunk az ágyról.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Nyitva van.Gyere csak.-válaszoltam neki.
-Mit szeretnél?-kérdezte bunkón Zayn.
-Nyugi tesó.Csak mindenki titeket keresett és gondoltam megnézem, hogy itt vagytok-e.-válaszolta Liam.
-Minden rendben van.-mondtam Liamnek.
-Nincs kedvetek átjönni hozzánk? Ma nálunk lesznek a többik.Emese és Lulu is.-erre a mondtra Zan szeme felcsillant.
-Akkor ma ne is jönnek már haza?-kérdeztem.
-Nem.Nálunk alszanak.
-Rendben.Zayn van kedved átmenni?
-Most nincs.Majd máskor.
-Jó.Akkor jóéjt nektek.Sziasztok.
-Szia.-mondtam, majd Liam kilépett az ajtón és elment.
-Na végre.Csak mi ketten egész este.-közeledett felém Zayn.
-Várj Zayn.

Lementem a bejárati ajtóhoz, majd bezártam, hogy ne jöjjön be senki este.Kimentem a konyhába és magamhoz vettem egy üveg pezsgőt és két poharat.Mikor felmentem a szobámba Zayn kivette a kezemből a peszgőt és a poharakat.Feldurrantotta, majd töltött mind a kettönknek.Épp, hogy a kezembe vettem a pezsgőt Zayn mögémjött és elkezdte csókolgatni a nyakamat.

-Z-Zayn..Most meg mit csinálsz?-kérdeztem miközben kirázott a hideg.
-Amit a multkor nem tudtunk befejezni a mosdóba.-mondta egy önelégült mosollyal az arcán.
-Erről jut eszembe.Én elmegyek fürdeni.-mosolyogtam rá, amire ő lesápadt.
-Menj csak.

Megcsókolt, persze én sem filóztam azonnal vissza csókoltam.Magamhoz vettem a pizsamámat és egy törülközőt, majd elmentem fürdeni.Mikor kijöttem a mosdóból.Zayn már az ágyamban feküdt.Én befeküdtem mellé, adtam neki egy puszit, majd hátatfordítottam neki.Ő átkarolta a derekamat és úgy aludtunk el.

Másnap reggel

Mikor felkeltem nagyon megszomjaztam.Zayn még aludt és nem akartam felébreszteni így halkan kellet kimennem a szobámból.Sikeresn kibújtam Zayn karjai közül és lementem a földszintre.Egyből a hűtőt céloztam meg mivel ott volt az üditőm.Legalulu volt így hát lehajoltam, hogy kivegyem és ekkor valaki megfogta a seggemet, amire megugrodtam.

-Nyugi csak én vagyok.-mondta Zayn kómás hangon.
-Úristen.Ne ilyesztegess.
-Bocsi, nem akartalak megilyeszteni.

Mikor ránéztem Zaynre láttam ahogy a nap rásüt az arcára és az az enyhén kócos haja.Olyan helyes még így is.Kicsit sokáig nézhettem Zaynt, mert egy idő után elkezdett nevetni.

-Mit nézel ennyire?-érdezte.
-Semmit.-mosolyodtam el.

Megfordultam, majd kitöltöttem a poharamba az italomat.Próbáltam inni, de Zayn nem hagyott békén, nem hagyta, hogy igyak.Folyton csak a nyakamat csókolgatta.Gyorsan kiszabadultam karjai közül, megittam az italomat és a poharat beraktam a mosogatóba.

-Egyszer úgy is megkell, hogy történjen.-támaszkodott a pultnak.
-Tudom, de még kételkedek.-vallottam be őszintén.
-Mibe?-lökte el magát a pulttól és közeledett felém, de én erre a kérdésére nem válaszoltam.-Talán attól félsz, hogy megcsallak?-állt meg előttem, én meg lehajtottam a fejemet.-Tiffany, kérlek nézz rám.-kérlelt, de nem csináltam semmit.Lágyan megfogta az arcomat és felemelte a fejemet.
-Igen, attól félek.-valltam be őszintén.
-Ne aggódj, nem foglak megcsalni.Soha!-megakart volna csókolni, de akkor a többiek léptek be az ajtón.
-Sziasztok!-köszöntött minket Emese.
-Sziasztok!-mondtuk Zaynnel.
-Mi jót csináltok?-lépett közénk Louis és azonnal megölelt.
-Éppen beszélgettünk, ha nem zavarna.-mondta idegesen Zayn.

Louis még mindíg fogta a kezével a derekamat.Zayn megfogta a kezemet s magához húzott, így Louis elengedte a derekamat.

-Na és miért jöttetek?-kérdezte még ingerültebben.
-Emese hívott át minket.Baj?-Louis is kezdett idegeskedni.
-Nem-nem baj.-vágtam a vitájuk közbe.-Gyere Zayn menjünk fel a szobámba.

Megfogtam Zayn kezét, majd felmentünk a szobámba.Én leültem az ágyra zayn pedig bezárta az ajtómat, majd mellém ült.

-Figyelj Tiffany.-vette komolyra a szót.-Én tiszta szívemből szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
-Én is szeretlek és én sem akarlak elveszíteni.
-Adj nekem több bizaltam és mindent megteszek azért, hogy jól érezd magad mellettem.
-Jó.-ennyit tudtam csak mondani, mert az ajkait az enyémre tapasztotta és heves csókolózásba kezdtünk.

Zayn megfogta a pólóm alját és elkezdte felfele húzni.

-Zayn.Kérlek ne.-mondtam neki és lehúztam a pólómat.
-Én tudok rád várni.-mosolygott és adott egy puszit a számra.
-Na és mára mit terveztél?-kérdeztem Zayntől.
-Gondoltam elmehetnénk valamerre.

Valki kopogtatott az ajtón.

-Emese vagyok.Bocsi ha megzavartalak titeket csak jött hozzád egy váratlan vendég, szóval siess le.-hallottam meg Emese hangját az ajtón kívülről.
-Zayn kérlek maradj itt amég lemegyek.
-Oké.-mosolygott rám.

Lementem az ajtóhoz és Nick állt ott......anyuval.

-Anya.-elkezdtem könnyezni és azonnal a karjaiba ugrottam.
-Nyugi kicsim, mostmár itt vagyok.-ölelt át.

15.fejezet: Kiengednek!

Reggel még éppen, hogy csak kinyitottam a szememet, de már kerestek is a többiek.

-Zayn gyere le enni!Kész a kaja!-kiabált fel Niall az emeletre.
-Mi a kaja?-nyitottam ki az ajtómat.
-Gyere le és meglátod!

Lementem és megláttam, hogy palacsinta a reggeli.

-Na, hány darabot kérsz?-kérdezte Niall.
-Egyet sem.Nem vagyok éhes!-jelentettem ki.
-Zayn.Legalább egyet egyél, kérlek!
-Rendben.De csak egyet.-mondtam és leültem az asztalhoz

Miután megettem a palcsintát úgy döntöttem bemegyek Tiffanyhoz a kórházba.A kórház fele beugrottam a virágoshoz, hogy vegyek neki virágot.Egy csokor vörös rózsa mellett döntöttem, mivel tudom, hogy az a kedvence.Azután vettem neki még egy doboz bonbont is, majd mentem Tiffanyhoz.Mikor beértem a kórházba ő még aludt így hát bevittem neki a virágot és a bonbont, leraktam az asztalra, majd leültem az ágya mellett lévő székre.

*Tiffany szemszöge*

Mikor felkeltem megláttam amint Zayn ott ül mellettem.

-Zayn?-néztem rá
-Tiffany? Jól vagy?-kérdezte.
-Igen.Jobban vagyok.Megint egész este itt voltál?
-Nem.Estére haza mentem aludni.
-Akkor jó.
-Jóreggelt Tiffany.-nyitott be az ajtón Emese.
-Jóreggelt.
-Szia Zayn.-köszönt neki is.
-Szia.-válaszolta Zayn.
-Az orvos azt mondta, hogy még ma haza jöhetsz.
-Tényleg?-néztem Emesére izgatottan.
-Igen.

Mikor ezt kimondta annyira izgatott lettem, hogy azt elmondani nem tudom.Azonnal felálltam és elkezdtem csomagolni.

-Segítsek?-kérdezte Zayn.
-Ha megkérhetlek rá.-mondtam.-Emese, kérlek hoznál nekem egy üditőt a boltból?
-Persze.-mondta majd kiment az ajtón.
-Zayn!-fordultam felé.
-Tessék?
-Kérlek elmesélnéd, mi is volt az előtt mielőtt kórházba kerültem?
-Igen.

Elmesélt mindent ami ez előtt történt.Szóról-szóra mindent.Én nem is tudtam, hogy mit higyjek.Nagyon meglepődtem, de elhittem amit mondott.Nagyon hihetően mondta.Nem hazudott nekem.Láttam rajta.Miközbe mondta addig persze pakoltunk, így mire befejezte a mondani valóját már végeztünk is a pakolással.Zayn rámzézett, majd annyit vettem észre, hogy hirtelen átölel.Én nem tudtam, hogy mit cselekedjek.Olyan váratlanul ért.Így hát én vissza öleltem.

-Szeretlek!Őszintén és nem akarlak elveszíteni!Soha!-mondta nekem Zayn, de én nem tudtam erre mit mondani mert könnybe lábadt a szemem.

Mikor elengedett közeledni kezdett felém.

-Z-Zayn.-csak ennyit tudtam mondani.
-Psszt!-rakta ujját a szám elé, majd közelebb hajolt és megcsókolt.

Nem értettem mi ütött belém.Hagytam, hogy megcsókoljon.Hisz nem is melékszem arra, hogy mi tényleg együtt lettünk volna.Viszont amikor megcsókolt valamit éreztem, mintha derengene valami.Mintha vissza jött volna az emlékezetem egy része.Viszont az a csók nem tartott sokáig, mert Louis rontott be az ajtón.Mikor észre vettük egyböl elváltunk egymástól.

-Sziasztok..-nézett ránk sápadt arccal.

Zayn már megakart volna szólalni, de nem akartam vitát így inkább közbe vágtam.

-Szia Louis!-öleltem át.-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Izéé.-ölelt vissza.-Jól köszi.Te jobban vagy már?-nyomott a homlokomra egy puszit, amitől Zayn nagyon ideges lett.
-Öhmm.Persze.Megkérhetlek valamire?
-Mondjad csak.
-Megnéznéd, hogy hol van már Emese?
-Igen.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá, mire oda jött hozzá adott két puszit és elment.

Amint kilépett az ajtón Louis, Zayn egyből elkezdett panaszkodni és kidta magából a dühét.

-Ezt nem hiszem el.Mindíg meg kell minket zavarnia.-idegeskedett.
-Nyugodj meg Zayn.-simítottam végig az arcát.

Zayn megint megakart csókolni, de akkor belépett Emese, Louis, Lulu, Harry, Liam és Niall az ajtón.Mi egyből eltávolodtunk egymástól és szerencsére nem láttak semmit.Valamin nagyon nevettek és azzal voltak elfoglalva.

-Min nevettek ennyire?-kérdezte Zayn a többiektől.
-Emese eltévedett ide fele jövet.-mondta Harry, majd folytattáh a nevetést.
-Ez nem vicces.-ült le Emese és én is csatlakoztam hozzá.-Csinálj úgy mintha vígasztalnál-suttogta a fülembe.
-Emese minden oké?-kérdezte Niall.
-Nem.-kezdett bele a műsírásba én meg elkezdem vígasztalni.
-Sajnáljuk.Ne sírj kérlek.-mondta Liam.

Mi se bírtuk sokáig, mert azonnal elnevettük magunkat.Zayn tudta miről van szó.Ő már az elején levágta, hogy mi van így hát ő is csak mosolygott.

-Na jól van most már vigyetek haza!.-jelentettem ki egy mosollyal az arcomon.
-Majd én haza viszlek!-mondta Zayn.
-Tiffany?-nézett rám Emese.
-Nekem jó.-válaszoltam.
-Rendben akkor otthon találkozunk.-adott két puszit az arcomra.

Zayn felkapta a táskámat, ami teli volt cuccal és kimentünk a kcsihoz.Berakta a cuccaimat és beültünk.Mikor beültünk felém fordult és megcsókolt.

-Szeretlek!-mondta.
-Én..én is.Azt hiszem.-válaszoltam neki, mire ő elmosolyodott.

Elindultunk a kocsival.Pár perc múlva otthon is voltunk.Még senki sem volt otthon így hát behívtam Zaynt.Felvittem a táskáimat a szobámba ahova Zayn is követett engem.Megint közeledett felém, de azúttal óvatosan meglökött, hogy az ágyra essek.Felém mászott majd úgy kezdett el csókolni.

14.fejezet: Mi történt velem?

Sajnálom, hogy nem voltam megint egy ideig csak keztem egy új blogot és 

azzal is kell/kellett foglalkoznom!:) :/ Most viszont itt az új rész.

Remélem tetszeni fog, kérlek komizzatok, hogy szerintetek jó vagy nem! 

Köszönöm a már majd nem 2000 oldal megtekintést.Nagyon sokat jelent!<3 

Jó olvasást kívánok nektek! :)

Mikor kinyitottam a szememet azt sem tudtam hol vagyok.Alig láttam valamit mivel a szemembe sütött a lámpa fénye.Aztán mikor a látásom kiélesedett észre vettem, hogy egy kórházba vagyok.Kórházban? Hogy micsoda? Mit keresek én itt?Elfordítottam a fejemet jobbra és azonnal megláttam Emesét és Lulut.

-Sziasztok.-próbáltam kinyögni ezt a szót a számon.
-Úristen!-kiáltott fel Lulu majd kiszaladt az ajtón.
-Tiffany! Hogy vagy? Fáj valamid? Emlékszel rám?-pattant fel a székből.
-Nem valami fényesen és igen eléggé fáj a fejem.Persze, hogy emlékszek rád.
-És rám emlékszel?-szólalt meg Lulu, Emese háta mögül és az oldalán öt fiúval.
-Igen rád is emlékszek.Te vagy Lulu.Viszont a fiúk már nem rémlenek nekem.-erre a mondatomra mindenkinek lesápadt az arca.
-Nem emlékszel ránk?-kérdezte egy barna hajú srác akinek gyönyörű kék szemei csak úgy csillogak.
-Öhm.Nem.Sajnálom.-mondtam majd a feketés barna hajú srác oda jött hozzám.
-Még rám sem emlékszel?
-Nem.Tényleg nagyon sajnálom.-mikor ezt kimondtam az a fiú kiviharzott az ajtón.-Valaki felvilágosítana, hogy mi folyik itt?-kérdeztem értetlenül.
-Kezdem én.-mondta az egyik fiú.-Én Liam Payne vagyok és ők itt négyen a legjobb barátaim.Niall Horan, Harry Styles, Louis Tomlinson és aki az elöbb kirohant ő volt Zayn Malik.
-Szia.-mondták kánonba a fiúk amire én csak bólintottam egyet.
-Amúgy ha rájuk nem emlékeztél.Akkor mi volt az utolsó emléked?
-Őszintén szólva az, hogy megérkeztünk Londonba.

A többiek csak nagyokat néztek és meg sem tudtak szólalni.Inkább úgy döntöttek, hogy kimennek, hagynak engem egy picit pihenni.Mikor kimentek vissza jött az a srác, azt hiszem Zayn volt a neve.Leült az ágyam mellé és meg sem szólalt.Egy idő után elaludtam mivel nagyon fáradt lettem.Reggel mikor felkeltem Zayn még mindíg ott ült az ágyam mellett.

-Te itt töltötted az éjszakát?-néztem rá kikerekedett szemmel.
-Igen.-nézett rám két szép, nagy, barna szemeivel.
-Miért maradtál itt? Hisz nem is ismerlek!
-De igen is ismersz!-vágta rá.-Remélem majd emlékezni fogsz mindenre és rájössz ki is vagyok.

Mikor kimondta ezt a mondatot Lulu és Emese lépett be az ajtón a többi négy fiúval az oldalán.

-Sziasztok!Te meg mióta vagy itt Zayn?-szólalt meg Louis kicsit lesápadt arccal.
-Haza se mentem.Jó, hogy észre vetted.-bunkózott vele Zayn.
-Most meg mi ez a hírtelen hangulat váltás? Tudom, hogy ideges vagy mert Tiffany nem emlékszik semmire, de azért nem rajtam kéne kitöltened az idegességedet.-kapta fel a vizet Louis.
-Hogy micsoda? Mire kéne emlékeznem?-szólaltam meg, de a többiek rám se figyeltek.
-Nem rajtad töltöm ki.Én mindig is ilyen voltam.Ebből látszik, hogy sose figyeltél rám.-Zayn már szinte ordított.
-Mi az, hogy nem figyeltem rád? Én mindig is figyeltem rád, bármi is volt!-Louis is elkezdett vitatkozni.
-Elég!-próbáltam egyet ordítani, de nem nagyon jött össze, mivel alig tudtam megszólalni.

Szerencsére rám figyeltek és elhallgattak.Legalább azt a kis, rekedt hangomat is meghallották és csöndbe maradtak.

-Megtudhatnám, hogy mi folyik itt? Miről nem tudok?-mondtam egy kicsit idegesen.
-Arról nem tudsz, hogy...-kezdte el mondani Zayn.
-Zayn ne!Ez még túl korai!-szólt közbe Liam.
-Muszáj elmondanom! Ez így nem mehet tovább!-vágta rá.
-Mond már!-szóltam közbe.
-Mielőtt még elájultál volna, mi együtt voltunk.-mondta félénken Zayn.
-Micsoda?-döbbentem le.
-Zayn..menj ki!-mondta Emese.-Most!-mutatott az ajtó felé és egy kicsit felemelte a hangját, mire Zayn kimnet.
-Ez most tényleg igaz?-kérdeztem miközben Emesére néztem.
-Igen igaz.
-Ezt nem tudom elhinni.
-Pedig hidd el.-válaszolta Emese.-Én szerintem most kimegyek.
-Rendben menj csak.
-Baj van?-kérdezte Lulu.
-Nem, dehogy is.Csak olyan hihetetlen minden amit most mondott Zayn.
-Érterlek.Szerintem én is megyek, hisz nagyon sok dolgom van még.-Mondta Lulu.
-Jó-jó.Menj csak.
-Szerintem mi is megyünk, ah nem gond.-mondta Liam.
-Nem gond.Menjetek csak.-mondtam majd Liam, Niall és Harry kimentek, de Louis bent maradt.-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle.
-Elmesélni, mi is volt igazából.
-Louis.Most kérlek hadj ezel.Így se tudok mit kezdeni azzal amit Zayn mondott.Majd inkább máskor elmondod.
-Rendben.Viszont akkor megyek én is.-oda jött hozzám, majd adott a homlokomra egy puszit és elment.

Ezt nem értem.Teljesen össze vagyok zavarodva.Elméletileg Zayn a apasim, de Louis puszilgat?Lehet, hogy nem is igaz amit Zayn mondott?Vagy csak Louis akar nálam bepróbálkozni? Nem tudom.Csak annyit tudok, hogy az igazat minnél hamarabb megkell tudnom, de az nem elég, hogy ha elmondják.Éreznem és tudnom kell azt, hogy amit mondanak tényleg igaz.

*Zayn szemszöge*

Nem hiszem el.Emesének meg miért kellett kiküldenie?Pont kinyilt az ajtó és Emese jött ki rajta.

-Miért kellett ezzel az egésszel jobban felzaklatnod Tiffanyt?-emelte fel a hangját.
-De hisz..-nem tudtam befejezni a mondatot mert közbe vágott.
-Nincsen semmi hisz vagy de vagy csak és bármi ilyesmi! Azt akarod, hogy tovább maradjon itt Tiffany?
-Nem.-hajtottam le a fejemet.
-Akkor meg, hagyd pihenni.
-Rendben és nagyon sajnálom.-emeltem fel a fejemet és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Nem Zayn.Én sajnálom amiért ilyen bunkó voltam.-léptem hozzá közelebb majd megöleltem.

Mikor visszaöleltem Emesét, kilépett Niall az ajtón és szúrós szemmel nézett ránk.

-Ti meg mit csináltok?-mikor megszólalt gyorsan elengedtük egymást.
-Én csak megvígasztaltam Zaynt, hisz neked hogy esne ha én lennék kórházban?
-Nagyon rosszul lennék én is.
-Na látod.-ölelte át Emese Niallt.
-Nem megyünk haza?-lépett ki Liam is az ajtón.
-De, menjünk.-válaszolta Emese.
-Én nem megyek.Inkább maradok itt.
-Ne csináld ezt Zayn.El fogsz ájulni, ha nem alszol semmit.-mondta Liam.-Legalább estére gyere haza.
-Rendben.

Mikor haza értünk egyből bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót, hogy senki se zavarjon.Majd elkezdtem gondolkozni Tiffanyn.Eszembe jutott amikor megtaláltam eszméletlenül az utcán feküdve.Lehunytam a szememet és minden egyes "részletet" láttam magam előtt ami akkor történt.Eszembe jutott mind az amin együtt mentünk át és, hogy az most mind elveszett.Bele se tudtam gondolni.De ezt nem hagyhattam annyiban!Elhatároztam, hogy mikor Tiffanyt kiengedik a kórházból mindent megteszek azért, hogy visszakapjam!Hisz ő az enyém és ha elveszteném...azt lelkileg nem élném túl.

13.fejezet:A parton.

Köszönöm a több mint 1700 oldal megtekintést és a 4 rendszeres olvasót!:)
Sajnálom, de ez a fejezet NAGYON, de NAGYON rövid lett,
mivel a következő fejezetbe tartogatom az izgalmas részt.:$
Remélem kitudjátok várni, hogy mi lesz benne.:)
Előre is köszönöm!<3
xoxo

Egyszer-egyszer körbe néztem és néha láttam, hogy Louis minket néz Zaynnel, de mikor ránéztem egyböl elfordult.Inkább nem akartam vele foglalkozni ezért a többieket néztem és láttam, hogy nekik is így van összekulcsolva a kezük.Amint odaértünk a partra lepakoltuk a cuccainkat és levettük a ruháinkat.Persze alatta volt a fürdőruhánk így nem kellett még azzal is szenvedni, hogy felvegyük azokat.

Én egy sima kék fürdőruhát vettem fel:

Lulu egy fekete alsót és egy piros, cikcakk mintás felsőt: 

Emese pedig egy kék, piros, pöttyös mintás fürdöruhát:

Térdig bementünk a vízbe de mivel hideg volt tovább nem nagyon akartunk.A fiúk természetesen nem várták meg még megszokjuk a vizet így elkezdtek fröcskölni és berántottak minket.

-Fiúk.-vacogva mentem ki és összepakoltam a cuccom.- Én hazamegyek.Nincs valami jó hangulatom.
-Hazakísérlek.-ajánlotta fel Zayn.
-Nem kell köszönöm.-hálálkodtam.
-Jó.De ígérd meg, hogy vigyázol magadra.-odajött hozzám és megcsókolt.
-Rendben.

Kimondtam ezt a mondatot és el is indultam.Amint elindultam be is sötétedett és bevallom kicsit féltem is.Útközben elég sokat gondolkoztam Louison.És amikor rájöttem, hogy mi van akkor egy éles fájdalmat éreztem a fejemen és utána se kép se hang...nem emlékszek semmire.

12.fejezet: Csalódás és Szerelem!?

Másnap

Reggel Zayn mellkasán ébredtem, kisírt szemekkel és reménykedtem benne, hogy mind ezt csak álmodtam.Egyik kezemet átraktam Zayn hasán és közelebb húzódtam hozzá, majd adtam neki egy csókot ezzel azt jelezve, hogy felébredtem.

-Jó reggelt kicsim.Minden rendben?-kérdezte egy kicsit kómás hangon.
-Igen, miért kéne lenni valami bajnak?
-Hát, nem emlékszel mi történt az este?-nézett rám kicsit furán.
-Nem, miért mi történt?
-Még úgy se rémlik ha azt mondom, hogy este beszéltél anyukáddal..?

És ekkor jöttem rá, hogy sajnos nem álmodtam ezt az egészet.Újból lepergett minden a szemem előtt ami tegnap történt és mit ne mondjak...eléggé felkavart az egész.

-Anyu...-csak ez az egy szó jött ki a számon, mivel újból elkezdtem sírni.

Hirtelen Zayn nagy és erős kezeit éreztem magamon amint magához ölel.

-Nyugodj meg. Ígérem mindent helyre hozunk!-puszilta meg homlokomat.-Tudod mit?! Szedd össze magad, öltözz fel és el is indulunk anyukádhoz.-én erre csak bólintottam egyet, majd letöröltem könnyeimet, felálltam, elkezdtem készülődni és Zayn is ugyan így tett.

Pár percen belül el is indultunk viszont előtte még elköszöntünk a többiektől.Beültünk a kocsiba és sietősen elindultunk.Mikor oda értünk csak a kitört ablakokat láttuk aztán bementünk a lakásba és minden fele kupi volt.Törött képkeretek és üvegek a földön.Amint lépkedtem tovább megláttam a többihez képest egy épp képet a földön és felvettem.Jobban megnéztem és láttam, hogy Apa,Anya Én és Nick vagyunk rajta viszont ketté volt tépve.Az egyik felén apa és anya volt a másikon Én és Nick.Zayn mellém lépett.

-Mi az kicsim?-kérdezősködött aggódó hangnemmel.
 -Nick..-simítottam végig a képet amin Én és Ő vagyunk rajta.
-Ki az a Nick?-kicsit ingerülten.

Elmeséltem Zaynnek, hogy mi is volt köztem és Nick között és persze azt is megemlítettem neki, hogy tegnap találkoztam vele és ma átjön beszélgetni.

-Nick..Szóval ő a barátod volt?-szólalt meg mérgesen és egyben féltékenyen.
-Zayn..kérlek ne kezd, te is tudod, hogy én csakis téged szeretlek!-jelentettem ki majd megfogtam a kezét.-Na jó..mostanra ennyi elég lesz..amúgy is jön át Nick szóval ha megkérhetlek haza vinnél?-kérdeztem.
-Ezt most, hogy gondoltad?-nézett rám komolyan.-Persze, hogy haza viszlek.-karolta át a derekamat, majd kimentünk a kocsihoz és haza vitt.

Útközben felhívtam Nicket, hogy pár perc és otthon vagyok szóval nyugodtan jöhet.Mikor a ház előtt voltunk mindketten kiszálltunk a kocsiból és Nick már ott várt az ajtó előtt.Zayn oda jött hozzám és hosszasan megcsókolt, amit Nick nem nézett valami jó szemmel.Oda mentem Nickhez, majd ő is produkálta magát, jó szorosan magához ölelt és adott két puszit.Zayn hirtelen közénk állt.

-Na menjünk be kicsim.-előre engedett, majd Nickkel beszéltek egy kicsit és csak utána jöttek be.
-Sziasz...tok.-köszönt Emese.
-Szia.Baj van?
-Nem, de hol voltál egész este? Nagyon aggódtunk már érted!
-Semmi bajom, csak Zaynnel voltam.Viszont van egy rossz hírem!
-Mi az a rossz hír?
-Anyut..elrabolták..
-Hogy micsoda?-eset le az álla amikor ezt meghallotta.
-Jól hallottad, de kérlek most hagyjuk ezt! Inkább csináljunk valami mást!
-Rendben! Akkor filmezzünk.

Zayn,Én,Nick,Emese,Niall,Lulu,Harry,Louis és Liam volt a sorrend ahogy leültünk egymás mellé a kanapéra.Emese betett valami romantikus vígjátékot és leült a helyére.Éreztem ahogy Nick közeledik hozzám ezért kicsit arrébb csusszantam Zayn felé aki védelmezően átkarolt.Nick észre vette, hogy nem akarok tőle semmit így inkább a másik irányba húzódott el Emese felé.Nagyon rosszul esett ez az egész, de nem azért mert féltékeny lettem volna...csak mert egyik pillanatban még én kellek neki és ha engem nem kaphat meg akkor jó más is neki.Felálltam és inkább kimentem a konyhába.Hallottam, hogy valaki jön, de nem fordultam hátra.Hátulról átkarolta a derekamat és szinte biztos voltam benne, hogy Zayn az.Ezután már a nyakamat kezdte el csókolgatni, amire én csak felnevettem.

-Zayn,kérlek ne kínozz.-mosolyodtam el.

A következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy valaki elrántja tőlem azt az embert aki mögöttem állt...aki nem is Zayn volt, hanem Nick.Láttam amint Zayn megütötte Nicket, de Nick sem hagyta magát egyből vissza ütött ő is.Én azt sem tudtam mit tegyek, kiabáltam egyet a fiúknak.

-Louis, Liam, Niall, Harry!-amint meghallották mindenki kifutott és én csak rámutattam Zaynékre, ezzel arra utalva, hogy szedjék szét őket.Azonnal szétszedték őket és ki is tették Nicket a lakásból én pedig Zaynnel bementem a mosdóba lefertőtleníteni a sebeket.

-Ez meg mi volt?-kérdezte idegesen Zayn.
-Mi-mi volt?
-Láttam ahogy csókolgatta a nyakadat..ne nézz már ennyire hülyének!
-Nem nézlek hülyének! De Zayn..
-Az igazat mond! Még mindig őt szereted?-fordult el tőlem.
-Nem, nem szeretem őt!-kiabáltam és ledobtam a fertőtlenítős vattát a kezemből.
-Akkor miért hagytad, hogy csókolgasson?-fordította lassan felém a fejét.
-Azt hittem, hogy te vagy mögöttem..senki másnak nem engedném meg, hogy csókolgasson..főleg nem a nyakamat!
-Miért nekem hagytad volna?
-Igen!-mondtam határozottan.
Zayn közelebb jött hozzám, arrébb söpörte hajamat a vállamról, végig simította arcomat, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat.Én elkezdtem játszani pólójával.
-Zavar a pólóm?-suttogta fülembe, mire én csak elmosolyodtam.
-Áhh, kicsit sem!-mondtam cinikusan.

Ekkor Louis benyitott az ajtón.

-Öhmm.Megzavartam valamit?-kérdezte meglepődve.
-Dehogyis -vágtuk rá egyszerre Zaynnel..bár én nem örültem neki , hogy Louis mindig megzavar, de nem tehettem ellene semmit.
-Csak azt szerettem volna mondani, hogy a többiekkel lemegyünk a tengerpartra és, hogy neketek nincs kedvetek lejönni velünk?
-De, van kedvünk!-vágtam rá mielőtt Zayn megtudott szólalni.
-Szuper.Akkor 2 perc múlva gyertek le mert indulunk.-mondta majd kiment.
-Oké.-szólalt meg Zayn.
-Miért kellett közbe zavarnia?-kérdezte ingerülten Zayn.
-Nyugodj meg.Máskor is lesz alkalmunk ezt befejezni.
-Rendben.-válaszolta már egy kicsit nyugodtabb hangon.

Bementem a szobámba összepakoltam amit kell és lementem.Lent már mindenki ott állt az ajtóba indulásra készen.

-Na akkor menjünk.-mondta Liam

Elindultunk és út közben azt vettem észre, hogy Zayn egyre jobban közeledik felém.

-Szeretlek.-mondta majd átkulcsolta a kezét az enyémmel.
-Én is.-válaszoltam.

11.fejezet: Micsoda? Ez lehetetlen! Vagy mégsem..?

Mikor kiértünk a konyhába már mindenki csak ránk várt.Zaynnel természetesen egymás mellé ültünk le és így legalább kevésbé volt ijesztő ez az egész "család látogatás".Szerettem azt érezni, hogy Zayn mellettem van vagy legalább csak a közelemben, vele mindig biztonságban érezhettem magamat.Megnyugtatott a jelenléte.Az asztalra nagyon sokféle étel ki volt rakva, de végül sikerült kiválasztanom azt ami nagyon színpatikus volt számomra.Szinte svédasztalos vacsora volt.Én krumplit és rántott sajtot ettem egy kis savanyúsággal és Zayn is ugyan így tett.Desszertnek volt csokis muffin és 3 különböző ízű fagylalt.Zayn természetesen megint azt ette amit én, fagyit.

-Köszönöm ezt a finom vacsorát.-mondtam mikor már mindenki befejezte az evést.
-Egészségedre.-mosolygott rám Thris.
-Mi most megyünk.-mondta halkan az anyukájának Zayn, mire Thris csak rábólintott.

Zaynnel bementünk a szobájába.Ő ledobta magát az ágyra én meg megláttam róla egy kis kori képet amin nagyon cuki volt így hát felvettem és elkezdtem nézegetni a képet.

 

-Istenem, de édes voltál Zayn.-dicsérgettem amire ő felemelte  a fejét és felkönyökölt az ágyra.

-Miért most nem vagyok cuki?-háborodott fel.

-Dehogyis nem.....csak tudod itt kicsi vagy, most meg inkább helyes vagy mint cuki.-pirultam el.

-Azt mondod helyes vagyok?-vetette be oldal mosolyát amitől még jobban elpirultam.

-Hát..izéé..-hebegtem habogtam.

-Hallgatlak.-most már nem csak féloldalas mosolyát vetette be, de még a szemöldökét is felhúzta hozzá.

-Zayn..-mondtam miközben elmosolyodtam.

-Tessék.

-Ne csináld ezt.

-Mit is?-tetette magát.

-Tudod, te azt jól.-léptem közelebb hozzá.

-Nem tudom.-játszotta a hülyét.-De gyere csak még egy kicsit közelebb.-erre a mondatára közelebb léptem, megragadta a kezemet és magára rántott majd átfordított úgy, hogy ő legyen felül.

-Héé.Ez így nem ér.-duzzogtam, de azért egy mosoly oda csúszott a számra.

-Várj, kiengesztellek.-amit kimondta ezt a mondatot már meg is csókolt.Én persze nem filóztam azonnal vissza csókoltam.

-Tudod, én tényleg nagyon szeretlek és ezt a kapcsolatot úgy gondolom magasabb szintre is emelhetnénk.
-Ezzel meg mire akarsz utalni?-néztem szemeibe.
-Arra gondoltam, hogy te és én-itt elvörösödött-mi lenne ha járnánk?

Kimásztam Zayn alól, majd felültem az ágyra.

-Csak is egy feltétellel leszek a barátnőd.-mondtam.
-És mi lenne az a feltétel?-oly annyira csillogott a szemébe a remény, hogy az már hihetetlen volt.
-Csak ha megígéred, hogy nem lesz soha többé köztetek semmi Hopeal!-néztem rá.
-Jó ígérem!-olyan komolyan mondta, hogy el is hittem neki.
-Ez esetben.-közeledtem hozzá, hogy megcsókoljam, de akkor megcsörrent a mobilom.
De jó..pont jókor..-gondoltam magamban.
-Hát ezt nem hiszem el!-csapott a lábára.
-Bocsi, de ezt muszáj felvennem, anyu keres.Tényleg sajnálom.-mondtam sajnálkozóan.
-Semmi baj, máskor is betudjuk pótolni amit elkezdtünk.-mosolyog.

 Rá mosolyogtam majd felvettem a telefont.

-Szia anyu!Mond csak!-mondtam vidáman a telefonba.
-Nem anyu vagyok.-szólt a telefonba egy rekedt, férfi hang.
-Micsoda? Maga meg kicsoda? Mit tett az anyámmal?-mondtam idegesen a telefonba.
-Az anyukádnak semmi baja, de ha nem teszed meg azt amit én mondok akkor igen is bántani fogom.
-Ne, kérlek ne bántsd! Megteszek bármit csak hagyd őt békén! Mit kérsz cserébe?-mondtam miközben a sírás kerülgetett.
-Téged! Legyél az enyém és semmi bántódása nem lesz anyukádnak! Van két napod arra, hogy eldöntsd mit akarsz! Anyukádat megvédeni és akkor az enyém leszel vagy cserben hagyni anyukádat! Az pedig nem lenne szép dolog!-mondta fenyegetőzve és lecsapta a telefont.
-Ne, várj!!-mondtam de már letette, össze rogytak a lábaim így a földön találtam magamat és elkezdtem zokogni.

Erre Zayn gyorsan oda futott hozzám, karjaiba vett majd lerakott az ágyra.

-Úristen! Minden rendben van? Mi a bajod? Valami történt anyukáddal?-faggatózott.

Én válaszolni sem tudtam így csak ölébe dőltem és ott zokogtam tovább.

-Kicsim, jól vagy?-kérdezte már nagyon aggódva.
-Elrabolták....-zokogtam.
-Kicsoda és mikor?
-Ha én azt tudnám...
-És mit kért cserébe?
-Engem..azt mondta...,hogy ha az övé leszek...békén hagyja anyut.
-Na nem! Azt lesheti, hogy te az övé legyél!-idegeskedett.
-Figyelj Zayn..nincs más választásom..
-De igen is van! Holnap elmegyünk anyukád lakására és kiderítünk mindent! Megígérem!
-Köszönöm.-hálálkodtam, majd felemeltem fejem és hosszasan megcsókoltam.

10.fejezet: Bemutatás a családnak.

*Emese szemszöge*

Tegnap este megnéztük az Alkonyatot, majd Niall úgy döntött, hogy nálam alszik.

-Mmm.-kezdtem ébredezni.
-Jóreggelt szerelmem!-üdvözölt azzal a mosollyal amivel mindig is levett a lábamról.
-Ma mit csináljunk?-tettem fel a kérdést.
-Nem is tudom ! Talán elmehetnénk vidámparkba ha lenne kedved hozzá.
-Természetesen van.-mosolyogtam.
-Akkor legyél kész 14.00-re és itt találkozunk.-puszilta meg az arcom és el is ment.

Elkezdtem készülődni, de kettő ruha között elbizonytalanodtam,  így hát megkértem Tiffanyt hogy segítsen választani.

-Tiffany.-kiabáltam ki a szobámból.
-Mi az?-lépett be a szobámba.
-Segítened kéne.
-Mibe is?-érdeklődött.
-Ruhát kéne választanom.Melyik legyen?

-A színes jobb!-mutatott a ruhára.

-Köszönöm szépen.-mondtam hálásan.
-Nincs mit.Na és hova mentek?.-kíváncsiskodott.
-Elvileg vidámparkba utánna már nem tudom mit tervezett.-mosolyodtam el.
-Na akkor én megyek is sok sikert.-köszönt és már el is ment.

Eljött a 14.00 óra izgatottan vártam, hogy mi is lesz.Csöngettek az ajtón, de én nem mertem kimenni.

-Na menj már Emese!-lökött ki Tiffany az ajtón és pont Niall ölébe estem.

-Sz..szia.-vörösödtem el.

-Szia.Mehetünk?

-Persze!

Mikor kimondtam ezt a mondatot átkarolta a derekamat és úgy indultunk el.Szinte mindenre felültünk, nevettünk egy csomót és hát persze, hogy ettünk is, de amikor már kezdett sötétedni úgy döntöttük hogy hazamegyünk.Niall haza kísért és mikor ott voltunk a hát előtt megálltunk.

-Köszönöm szépen, nagyon csodálatos volt ez a nap.-mondtam elvörösödve.
-Nincs mit! Máskor is folytathatnánk csak valahol máshol.-mosolyodott el.
-Na én viszont megyek aludni mert már nagyon álmos vagyok.-ásítottam egyet a mondat végén.
-Oké.Még valami, holnap lesz egy meccsünk nem lenne kedved eljönni megnézni minket?

*Tiffany szemszöge*

Elindultunk, egy ideig ismerős helyen jártunk utána lefordultunk egy útra ami már számomra ismeretlen volt így hát inkább megkérdeztem Zayntől, hogy hova is megyünk.

-Zayn hova megyünk?-kérdeztem idegesen miközben ránéztem.
-Nyugi nem teszek semmi rosszat.Csak a szüleimhez megyün.-még mindig nevetve.

-Még rosszabb.És ha nem tetszek a szüleidnek?.-mondtam aggódva és az arcom se lehet valami vidám.
-Tetszeni fogsz a szüleimnek és a tesóimnak.Ne aggódj.
-Tesóidnak? Micsoda? Mégis hány tesód van?-érdeklődtem idegesen, de erre Zayn nem válaszolt.

Pár perc múlva megállt egy csodálatos ház előtt.

-Zayn, nem merek bemenni.-mondtam félősen.
-Nyugi csak gyere velem!- a kezemnél fogva magához húzott és megcsókolt, én sem hezitáltam azonnal visszacsókoltam, majd kéz a kézben mentünk be a házba.

Zayn ment elől de utána már nem éreztem, hogy fogja a kezem mert éppen valakit mást ölelt.

-Anya megjött Zayn ...és egy gyönyörű lányt is hozott magával.-mondta egy lány akinek gyönyörű fekete haja volt és nagyon hasonlított Zaynre, biztos Zayn egyik testvére volt.

-Tiffany bemutatom neked Whaliyhat, ő itt az egyik testvérem.
-Örülök, hogy megismerhetlek.-mosolyogtam felé.
-Én is örülök a találkozásnak.Biztos te vagy Zayn barátnője.
-Hát..valami olyasmi, igen.
-Ó kisfiam vendéget is hoztál?-kérdezte egy nő amikor beléptünk a konyhába, biztos Zayn anyukája lehetett.

-Szia anya!-ment oda Zayn megölelni és megpuszilni az anyukáját.

-Szia Kicsim! Annyira hiányoztál.-mondta a nő miközben felém fordult.

-Jó napot!-léptem hozzá közelebb, hogy kezet fogjak vele de úgy látszik itt más a szokás mert az anyukája egyből megölelt.

-Ne köszönj nekem jó napottal nem vagyok én olyan öreg.-nevetett fel.-Maradjunk a sziánál.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Na és mi a neved szépség?-érdeklődött az anyukája.
-Tiffany vagyok és ön biztos Zayn mamája.Ugye?-kérdeztem
-Igen, de hívj csak Thrisnek vagy Tríciának és nyugodtan tegezhetsz.-mosolygott vissza rám.

-Körbe vezetem Tiffanyt a házban, meg bemutatom neki a többieket és utána felmegyünk a szobámba, majd szólj ha kész a vacsora.

-Oké, majd szólok.

Zayn megfogta a kezemet majd oda vezetett az egyik szobához és bekopogott.Egy lány nyitott nekünk ajtót akit Zayn úgyszintén átölelt és megpuszilgatott.

-Safaa ő itt Tiffany, a barátnőm.-ennél a mondatnál elmosolyodtam, majd egy pillantást vetettem Zaynre és utána el is fordultam.

-Szia Safaa.-köszöntem neki.

-Szia Tiffany.-mosolygott rám.

-Figyu Safaa mi most megyünk tovább, körbevezetem Tiffanyt aztán majd vacsinál találkozunk.-mondta neki Zayn.

-Oké.-azzal a mondattal vissza is ment a szobájába és becsukta maga mögött az ajtót.

Tovább mentünk és a nappaliba megláttam még egy lányt és Zayn apukáját.Természetesen megint oda ment hozzájuk Zayn és köszönt nekik.Én is utána mentem, de megálltam előttük.

-Szia.-köszönt a lány és az apukája.

-Öhm.Sziasztok.-mondtam zavarodottan, mivel még mindig izgultam, hogy milyen benyomásuk lesz rólam.

-Én vagyok Zayn apukája, Yaser.Te meg Zayn barátnője?-érdeklődött.

-Igen, én vagyok Zayn barátnője és a nevem Tiffany.

-Én meg Donya vagyok, Zayn egyik testvére.

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mosolyogtam rájuk.

-Szint úgy örülünk mi is.-mondta Zayn apukája.

-Ha nem gond mi most megyünk a szobámba és  ha megkérhetlek titeket ne zavarjatok minket.-jelentette ki Zayn.

-Jó menjetek hancúrozni, nem fog titeket senki zavarni.-válaszolta gúnyolódva Donya.

-Ne irigykedj  Donya.-mondta viccesen Zayn.

Megfogta a kezemet és be vezetett a szobájába.Kicsit körülnéztem bent majd leültem az ágyára, majd egy kis idő után ő is leült mellém.

-Baj van?-kérdezte aggódva.

-Dehogyis csak izgulok, hogy mit gondolnak rólam a szüleid és a testvéreid.

-Ne aggódj.-tette kezét a kezemre amire én felemeltem a fejemet és ránéztem.-Mindenkinek tetszel.-közeledett felém.

-Biztos vagy benne?-kérdeztem egyre halkabban.

-Biztos vagyok benne.-mikor befejezte ezt a mondatát megakart csókolni, de kopogtattak az ajtón.

-De jól időzítenek.-mérgelődött Zayn.-Gyere.-kiabált ki.

Az anyukája nyitott be hozzánk, mikor megláttam egy kicsit eltávolodtam Zayntől amire Zayn felfigyelt.

-Kész a vacsora.-mondta nekünk.

-Rendben, azonnal megyünk.-válaszolta Zayn, megvárta míg az anyukája kilép az ajtón és utána megkérdezte.-Miért húzódtál el tőlem?-kérdezte.

-Nem tudom, nem vagyok még hozzá szokva, hogy a szüleid vagy a testvéreid együtt látnak minket.

-Jajj, kérlek ne aggódj.Gyere menjünk enni és ne félj tőlük, legyél természetes.-mosolygott rám majd nyomott egy puszit a homlokomra és kimentünk a konyhába.

9.fejezet:Második esély?!

 Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy így megvárattalak titeket azzal, hogy ilyen későn raktam ki a blogomat, de nagyon sok dolgom volt!Remélem megértitek és emiatt nem veszítek el egy olvasót sem!:// <3

Amint hazaértem nagyra nyílt a szemem mert Zayn még mindig ott volt.

-Te még mindig mit keresel itt?
-Megmondtam, hogy bármit megteszek annak az érdekében, hogy higgy nekem.-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-És mivel bizonyítod?-érdeklődtem.
- Ha adsz még egy esélyt bebizonyítok mindent.
-Hisz nem is voltunk együtt.-nevettem fel. -Vagy csak én nem tudtam róla?-néztem rá meglepetten.
-Hát az az igazság, hogy akkor szerettem volna bevallani mit érzek irántad amikor kint voltunk a parkba csak Louis közbe vágott.-mondta vörös fejel.
-Áhh, már értem.
-Számomra ez a vacsora egy randi volt de nem tudom számodra mi..és nagyn sajnálom, hogy Hope közbe zavart.
-Kérlek hagyjuk most Hopeot!-mondtam idegesen. 
-De tényleg nem én voltam az aki flörtölt vele!-mentegetőzött.

-Zayn!-ordítottam rá.-Végre kibékültünk és most megint felhozod Hopeot? Hát ez hihetetlen.-mondtam már teljesen idegesen.

-Kibékültünk?-csillan fel a szeme.

-Hát..igen.Megbocsájtottam, csak kérlek többet ne hozd fel Hope ot!-fordultam el tőle.

-Rendben, nem fogok róla többet beszélni. Tiffany kérlek nézz a szemebe.

Oda fordultam hozzá és a szemébe néztem.

-Amióta csak megláttalak beléd szerettem, csak nem mertem bevallani neked, hogy mit is érzek valójában.

-Zayn..-szegeztem tekintetem a földre.

Zayn az államnál fogva felemelte a fejemet és közeledett felém, majd átkulcsolta a derekam körül a kezét és majdnem, hogy megcsókolt, de akkor..

*Louis szemszöge*

Mikor kiléptem az ajtón megláttam, ahogy Zayn a karjaiban tartja Tiffanyt és már szinte össze ér az ajkuk... Mi? Ez nem lehet! Tiffany és Zayn nem jöhetnek össze.

-Sziasztok-próbáltam leplezni az érzéseimet.-Megzavartam valamit?

*Tiffany szemszöge*   

Amint megláttam,hogy Louis belép az ajtón, egyből eltávolodtam Zayntől. 

-Öhmm.Szia.Nem, dehogyis.Mondjad csak.Mit szeretnél?
-Semmit csak mentem volna ki és elálltátok az utat.
-Ja, bocsi.-álltam odébb az útból. 
-Köszi.-mosolygott rám.-Amúgy nagyon jól nézel ki ma Tiffany.
-Hát köszi Louis.-mosolyogtam rá.   

Amint kimondtam ezt a mondatot már el is tűnt.Nagyon zavarban voltunk mindketten Zaynnel.
-Lenne kedved ma velem vacsorázni?-kérdezte.
-Ha nem az lesz mint legutóbb akkor szívesen vacsoráznék veled.-mondtam neki.
-Rendben.Akkor nyolcra itt vagyok érted.-adott egy puszit arcomra majd eltávozott.

*Lulu szemszöge*

Este itt aludt nálam Harry. Reggel amikor felkeltem egy forró kakaó és egy tál palacsinta volt a kezében, amit nekem hozott. 

-Ma mit csináljunk?-kérdezte Harry egy huncut mosollyal az arcán.
-Menjünk sétálni.-amit kimondtam ezt a mondatot Harry szájáról lefagyott a huncut mosoly és helyette egy cuki mosollyal rábólintott.

Mindketten felöltöztünk, majd kimentünk a parkba.Én megláttam egy szökőkutat és azonnal odarohantam, közben hüztam magam után Harryt.

-Milyen csodálatos ez a hely.-ábrándoztam.
-Szerintem meg te vagy csodálatos! 

Amint ránéztem, az ajkait az enyémre tapasztotta.

-Szeretlek Lulu!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Én is téged.-mosolyogtam rá, majd kéz a kézben sétáltunk tovább.
-Nem vagy éhes?-érdeklődött.
-De, egy kicsit az vagyok.

-Akkor gyere.Menjünk el ebédelni.

Elindultunk valamerre és azt sem tudtam hol vagyunk amikor közölte, hogy pár perc és megérkezünk.Egyszer csak megállt. 
-Most miért álltál meg?-érdeklődtem.
-Hát ez lenne az a hely, ahol ebédelni fogunk.

Bementünk, majd odavezettek minket egy asztalhoz és felvették a rendelésünket.Amint megebédeltünk úgy döntöttünk haza is megyünk. 

-Köszönöm ezt a csodás napot.Nagyon jól éreztem magam veled.-néztem a szemébe.. azok a smaragdzöld szemek, mindig elmerülök bennünk.
-Szívesen, máskor is megismételhetjük.-kacsintott rám.
-Például holnap jó neked?-érdeklődtem. 
-Sajnálom holnap nem jó, mivel a srácokkal megyünk meccsre.-mondta sajnálkozóan.
-Jó semmi baj.-mosolyogtam rá, bár belül nem nagyon örültem neki.-Különben milyen meccsetek lesz?
-Focimeccs.-válaszolta.-Ha a többieknek is van kedvük akkor eljöhettek.
-Rendben.Akkor majd még meglátjuk.
-Most viszont mennem kell.Szia.-csókolt meg.

-Szia.-csókoltam vissza.

*Tiffany szemszöge*

-Lassan nyolc óra és én még sehol sem tartok. Hát ezt nem hiszem el.-gondoltam magamban.

Gyorsan felmentem a szobámba előrántottam egy göncöt a szekrényből és felvettem, majd kimentem a mosdóba kisminkeltem magamat, megcsináltam a hajamat és kiválasztottam magamnak egy cipőt.

 

Csöngettek az ajtón.Lementem és kinyitottam az ajtót, de nem az a személy állt előttem akire számítottam.A volt barátom volt az, Nick.Kiskorunk óta ismertük egymást és mindig is nagyon jóba voltam vele, aztán egyszer csak össze jöttünk és egy fél év után szakítottunk is, de jó kapcsolatba voltunk  a történtek után is, csak már nagyon rg nem beszéltünk.

-Nick?-néztem rá furcsán, mire ő csak mosolygott egyet.-Te hogy-hogy itt vagy?-érdeklődtem.

-Hát gondoltam csak benézek hozzád, mivel én is kiköltöztem Angliába.

-De honnan tudod, hogy hol lakok?

-Mielőtt kiköltöztem volna voltam nálatok látogatóban, hogy elköszönjek tőletek, de a szüleid azt mondták, hogy te is kiköltöztél Angliába, így hát megkérdeztem őket, hogy hol laksz, ők elmondták és most itt vagyok.

-Már értem.Örülök, hogy meglátogattál.

-Hűha milyen csinos vagy, még csak most vettem észre.-nézett rám kikerekedő szemekkel.

-Hát igen.Épp randim lesz.-mondtam neki mosolyogva.

-Akkor már nem is zavarok tovább.Inkább megyek.-ezzel adott egy puszit arcomra és elindult.

-Nick!Várj!-kiabáltam utána amire ő hátra fordult.-Holnap nem lenne kedved átjönni beszélgetni egy kicsit? Tudod bepótolni ezt a mostani találkozásunkat.

-De, lenne kedvem.Majd dobj rám egy üzit amikor jöhetek.Még mindig ugyan az a számom.

-Rendben.-mondtam, majd elment, én meg becsuktam az ajtót.

De be se kellett volna csuknom mivel egyből csöngettek is.Kinyitottam az ajtót és most már Zayn állt az ajtóban jól öltözötten, de mégis mintha nem is vacsorázni akarna vinni.

-Szia szépség.-üdvözölt kedves hangon.

-Szia Zayn.-köszöntem neki én is.

-Mehetünk?-kérdezte.

-Természetesen.-válaszoltam, bezártam az ajtót és oda mentünk a kocsihoz.-És hova megyünk vacsizni?-érdeklődtem mielőtt beszálltam volna a kocsiba.

-Az legyen csak az én titkom.Ja és még valami.-belenyúlt a zsebébe és előhúzta a szív alakú nyakláncot amit még tőle kaptam.-Ezt szeretném oda adni neked megint.

-Zayn.-mosolyogtam.

-Kérlek fogadd el.

-Rendben, elfogadom.-mondtam.

Megfordultam, bele akasztotta a nyakamba a nyakláncot és vissza fordultam felé.Zayn elkezdett közeledni felém és megakart csókolni, de én még nem akartam ezt, nem akartam azt, hogy még egyszer csalódjak úgyhogy inkább nem hagytam.

-Nem kéne indulni?-kérdeztem.

-De, már megyünk is.-mondta zavarodottan.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, é beszálltam,becsukta utánam az ajtót, majd megkerülte a kocsit és ő is beszállt.