11.fejezet: Micsoda? Ez lehetetlen! Vagy mégsem..?

Mikor kiértünk a konyhába már mindenki csak ránk várt.Zaynnel természetesen egymás mellé ültünk le és így legalább kevésbé volt ijesztő ez az egész "család látogatás".Szerettem azt érezni, hogy Zayn mellettem van vagy legalább csak a közelemben, vele mindig biztonságban érezhettem magamat.Megnyugtatott a jelenléte.Az asztalra nagyon sokféle étel ki volt rakva, de végül sikerült kiválasztanom azt ami nagyon színpatikus volt számomra.Szinte svédasztalos vacsora volt.Én krumplit és rántott sajtot ettem egy kis savanyúsággal és Zayn is ugyan így tett.Desszertnek volt csokis muffin és 3 különböző ízű fagylalt.Zayn természetesen megint azt ette amit én, fagyit.

-Köszönöm ezt a finom vacsorát.-mondtam mikor már mindenki befejezte az evést.
-Egészségedre.-mosolygott rám Thris.
-Mi most megyünk.-mondta halkan az anyukájának Zayn, mire Thris csak rábólintott.

Zaynnel bementünk a szobájába.Ő ledobta magát az ágyra én meg megláttam róla egy kis kori képet amin nagyon cuki volt így hát felvettem és elkezdtem nézegetni a képet.

 

-Istenem, de édes voltál Zayn.-dicsérgettem amire ő felemelte  a fejét és felkönyökölt az ágyra.

-Miért most nem vagyok cuki?-háborodott fel.

-Dehogyis nem.....csak tudod itt kicsi vagy, most meg inkább helyes vagy mint cuki.-pirultam el.

-Azt mondod helyes vagyok?-vetette be oldal mosolyát amitől még jobban elpirultam.

-Hát..izéé..-hebegtem habogtam.

-Hallgatlak.-most már nem csak féloldalas mosolyát vetette be, de még a szemöldökét is felhúzta hozzá.

-Zayn..-mondtam miközben elmosolyodtam.

-Tessék.

-Ne csináld ezt.

-Mit is?-tetette magát.

-Tudod, te azt jól.-léptem közelebb hozzá.

-Nem tudom.-játszotta a hülyét.-De gyere csak még egy kicsit közelebb.-erre a mondatára közelebb léptem, megragadta a kezemet és magára rántott majd átfordított úgy, hogy ő legyen felül.

-Héé.Ez így nem ér.-duzzogtam, de azért egy mosoly oda csúszott a számra.

-Várj, kiengesztellek.-amit kimondta ezt a mondatot már meg is csókolt.Én persze nem filóztam azonnal vissza csókoltam.

-Tudod, én tényleg nagyon szeretlek és ezt a kapcsolatot úgy gondolom magasabb szintre is emelhetnénk.
-Ezzel meg mire akarsz utalni?-néztem szemeibe.
-Arra gondoltam, hogy te és én-itt elvörösödött-mi lenne ha járnánk?

Kimásztam Zayn alól, majd felültem az ágyra.

-Csak is egy feltétellel leszek a barátnőd.-mondtam.
-És mi lenne az a feltétel?-oly annyira csillogott a szemébe a remény, hogy az már hihetetlen volt.
-Csak ha megígéred, hogy nem lesz soha többé köztetek semmi Hopeal!-néztem rá.
-Jó ígérem!-olyan komolyan mondta, hogy el is hittem neki.
-Ez esetben.-közeledtem hozzá, hogy megcsókoljam, de akkor megcsörrent a mobilom.
De jó..pont jókor..-gondoltam magamban.
-Hát ezt nem hiszem el!-csapott a lábára.
-Bocsi, de ezt muszáj felvennem, anyu keres.Tényleg sajnálom.-mondtam sajnálkozóan.
-Semmi baj, máskor is betudjuk pótolni amit elkezdtünk.-mosolyog.

 Rá mosolyogtam majd felvettem a telefont.

-Szia anyu!Mond csak!-mondtam vidáman a telefonba.
-Nem anyu vagyok.-szólt a telefonba egy rekedt, férfi hang.
-Micsoda? Maga meg kicsoda? Mit tett az anyámmal?-mondtam idegesen a telefonba.
-Az anyukádnak semmi baja, de ha nem teszed meg azt amit én mondok akkor igen is bántani fogom.
-Ne, kérlek ne bántsd! Megteszek bármit csak hagyd őt békén! Mit kérsz cserébe?-mondtam miközben a sírás kerülgetett.
-Téged! Legyél az enyém és semmi bántódása nem lesz anyukádnak! Van két napod arra, hogy eldöntsd mit akarsz! Anyukádat megvédeni és akkor az enyém leszel vagy cserben hagyni anyukádat! Az pedig nem lenne szép dolog!-mondta fenyegetőzve és lecsapta a telefont.
-Ne, várj!!-mondtam de már letette, össze rogytak a lábaim így a földön találtam magamat és elkezdtem zokogni.

Erre Zayn gyorsan oda futott hozzám, karjaiba vett majd lerakott az ágyra.

-Úristen! Minden rendben van? Mi a bajod? Valami történt anyukáddal?-faggatózott.

Én válaszolni sem tudtam így csak ölébe dőltem és ott zokogtam tovább.

-Kicsim, jól vagy?-kérdezte már nagyon aggódva.
-Elrabolták....-zokogtam.
-Kicsoda és mikor?
-Ha én azt tudnám...
-És mit kért cserébe?
-Engem..azt mondta...,hogy ha az övé leszek...békén hagyja anyut.
-Na nem! Azt lesheti, hogy te az övé legyél!-idegeskedett.
-Figyelj Zayn..nincs más választásom..
-De igen is van! Holnap elmegyünk anyukád lakására és kiderítünk mindent! Megígérem!
-Köszönöm.-hálálkodtam, majd felemeltem fejem és hosszasan megcsókoltam.