14.fejezet: Mi történt velem?

Sajnálom, hogy nem voltam megint egy ideig csak keztem egy új blogot és 

azzal is kell/kellett foglalkoznom!:) :/ Most viszont itt az új rész.

Remélem tetszeni fog, kérlek komizzatok, hogy szerintetek jó vagy nem! 

Köszönöm a már majd nem 2000 oldal megtekintést.Nagyon sokat jelent!<3 

Jó olvasást kívánok nektek! :)

Mikor kinyitottam a szememet azt sem tudtam hol vagyok.Alig láttam valamit mivel a szemembe sütött a lámpa fénye.Aztán mikor a látásom kiélesedett észre vettem, hogy egy kórházba vagyok.Kórházban? Hogy micsoda? Mit keresek én itt?Elfordítottam a fejemet jobbra és azonnal megláttam Emesét és Lulut.

-Sziasztok.-próbáltam kinyögni ezt a szót a számon.
-Úristen!-kiáltott fel Lulu majd kiszaladt az ajtón.
-Tiffany! Hogy vagy? Fáj valamid? Emlékszel rám?-pattant fel a székből.
-Nem valami fényesen és igen eléggé fáj a fejem.Persze, hogy emlékszek rád.
-És rám emlékszel?-szólalt meg Lulu, Emese háta mögül és az oldalán öt fiúval.
-Igen rád is emlékszek.Te vagy Lulu.Viszont a fiúk már nem rémlenek nekem.-erre a mondatomra mindenkinek lesápadt az arca.
-Nem emlékszel ránk?-kérdezte egy barna hajú srác akinek gyönyörű kék szemei csak úgy csillogak.
-Öhm.Nem.Sajnálom.-mondtam majd a feketés barna hajú srác oda jött hozzám.
-Még rám sem emlékszel?
-Nem.Tényleg nagyon sajnálom.-mikor ezt kimondtam az a fiú kiviharzott az ajtón.-Valaki felvilágosítana, hogy mi folyik itt?-kérdeztem értetlenül.
-Kezdem én.-mondta az egyik fiú.-Én Liam Payne vagyok és ők itt négyen a legjobb barátaim.Niall Horan, Harry Styles, Louis Tomlinson és aki az elöbb kirohant ő volt Zayn Malik.
-Szia.-mondták kánonba a fiúk amire én csak bólintottam egyet.
-Amúgy ha rájuk nem emlékeztél.Akkor mi volt az utolsó emléked?
-Őszintén szólva az, hogy megérkeztünk Londonba.

A többiek csak nagyokat néztek és meg sem tudtak szólalni.Inkább úgy döntöttek, hogy kimennek, hagynak engem egy picit pihenni.Mikor kimentek vissza jött az a srác, azt hiszem Zayn volt a neve.Leült az ágyam mellé és meg sem szólalt.Egy idő után elaludtam mivel nagyon fáradt lettem.Reggel mikor felkeltem Zayn még mindíg ott ült az ágyam mellett.

-Te itt töltötted az éjszakát?-néztem rá kikerekedett szemmel.
-Igen.-nézett rám két szép, nagy, barna szemeivel.
-Miért maradtál itt? Hisz nem is ismerlek!
-De igen is ismersz!-vágta rá.-Remélem majd emlékezni fogsz mindenre és rájössz ki is vagyok.

Mikor kimondta ezt a mondatot Lulu és Emese lépett be az ajtón a többi négy fiúval az oldalán.

-Sziasztok!Te meg mióta vagy itt Zayn?-szólalt meg Louis kicsit lesápadt arccal.
-Haza se mentem.Jó, hogy észre vetted.-bunkózott vele Zayn.
-Most meg mi ez a hírtelen hangulat váltás? Tudom, hogy ideges vagy mert Tiffany nem emlékszik semmire, de azért nem rajtam kéne kitöltened az idegességedet.-kapta fel a vizet Louis.
-Hogy micsoda? Mire kéne emlékeznem?-szólaltam meg, de a többiek rám se figyeltek.
-Nem rajtad töltöm ki.Én mindig is ilyen voltam.Ebből látszik, hogy sose figyeltél rám.-Zayn már szinte ordított.
-Mi az, hogy nem figyeltem rád? Én mindig is figyeltem rád, bármi is volt!-Louis is elkezdett vitatkozni.
-Elég!-próbáltam egyet ordítani, de nem nagyon jött össze, mivel alig tudtam megszólalni.

Szerencsére rám figyeltek és elhallgattak.Legalább azt a kis, rekedt hangomat is meghallották és csöndbe maradtak.

-Megtudhatnám, hogy mi folyik itt? Miről nem tudok?-mondtam egy kicsit idegesen.
-Arról nem tudsz, hogy...-kezdte el mondani Zayn.
-Zayn ne!Ez még túl korai!-szólt közbe Liam.
-Muszáj elmondanom! Ez így nem mehet tovább!-vágta rá.
-Mond már!-szóltam közbe.
-Mielőtt még elájultál volna, mi együtt voltunk.-mondta félénken Zayn.
-Micsoda?-döbbentem le.
-Zayn..menj ki!-mondta Emese.-Most!-mutatott az ajtó felé és egy kicsit felemelte a hangját, mire Zayn kimnet.
-Ez most tényleg igaz?-kérdeztem miközben Emesére néztem.
-Igen igaz.
-Ezt nem tudom elhinni.
-Pedig hidd el.-válaszolta Emese.-Én szerintem most kimegyek.
-Rendben menj csak.
-Baj van?-kérdezte Lulu.
-Nem, dehogy is.Csak olyan hihetetlen minden amit most mondott Zayn.
-Érterlek.Szerintem én is megyek, hisz nagyon sok dolgom van még.-Mondta Lulu.
-Jó-jó.Menj csak.
-Szerintem mi is megyünk, ah nem gond.-mondta Liam.
-Nem gond.Menjetek csak.-mondtam majd Liam, Niall és Harry kimentek, de Louis bent maradt.-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle.
-Elmesélni, mi is volt igazából.
-Louis.Most kérlek hadj ezel.Így se tudok mit kezdeni azzal amit Zayn mondott.Majd inkább máskor elmondod.
-Rendben.Viszont akkor megyek én is.-oda jött hozzám, majd adott a homlokomra egy puszit és elment.

Ezt nem értem.Teljesen össze vagyok zavarodva.Elméletileg Zayn a apasim, de Louis puszilgat?Lehet, hogy nem is igaz amit Zayn mondott?Vagy csak Louis akar nálam bepróbálkozni? Nem tudom.Csak annyit tudok, hogy az igazat minnél hamarabb megkell tudnom, de az nem elég, hogy ha elmondják.Éreznem és tudnom kell azt, hogy amit mondanak tényleg igaz.

*Zayn szemszöge*

Nem hiszem el.Emesének meg miért kellett kiküldenie?Pont kinyilt az ajtó és Emese jött ki rajta.

-Miért kellett ezzel az egésszel jobban felzaklatnod Tiffanyt?-emelte fel a hangját.
-De hisz..-nem tudtam befejezni a mondatot mert közbe vágott.
-Nincsen semmi hisz vagy de vagy csak és bármi ilyesmi! Azt akarod, hogy tovább maradjon itt Tiffany?
-Nem.-hajtottam le a fejemet.
-Akkor meg, hagyd pihenni.
-Rendben és nagyon sajnálom.-emeltem fel a fejemet és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Nem Zayn.Én sajnálom amiért ilyen bunkó voltam.-léptem hozzá közelebb majd megöleltem.

Mikor visszaöleltem Emesét, kilépett Niall az ajtón és szúrós szemmel nézett ránk.

-Ti meg mit csináltok?-mikor megszólalt gyorsan elengedtük egymást.
-Én csak megvígasztaltam Zaynt, hisz neked hogy esne ha én lennék kórházban?
-Nagyon rosszul lennék én is.
-Na látod.-ölelte át Emese Niallt.
-Nem megyünk haza?-lépett ki Liam is az ajtón.
-De, menjünk.-válaszolta Emese.
-Én nem megyek.Inkább maradok itt.
-Ne csináld ezt Zayn.El fogsz ájulni, ha nem alszol semmit.-mondta Liam.-Legalább estére gyere haza.
-Rendben.

Mikor haza értünk egyből bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót, hogy senki se zavarjon.Majd elkezdtem gondolkozni Tiffanyn.Eszembe jutott amikor megtaláltam eszméletlenül az utcán feküdve.Lehunytam a szememet és minden egyes "részletet" láttam magam előtt ami akkor történt.Eszembe jutott mind az amin együtt mentünk át és, hogy az most mind elveszett.Bele se tudtam gondolni.De ezt nem hagyhattam annyiban!Elhatároztam, hogy mikor Tiffanyt kiengedik a kórházból mindent megteszek azért, hogy visszakapjam!Hisz ő az enyém és ha elveszteném...azt lelkileg nem élném túl.