10.fejezet: Bemutatás a családnak.

*Emese szemszöge*

Tegnap este megnéztük az Alkonyatot, majd Niall úgy döntött, hogy nálam alszik.

-Mmm.-kezdtem ébredezni.
-Jóreggelt szerelmem!-üdvözölt azzal a mosollyal amivel mindig is levett a lábamról.
-Ma mit csináljunk?-tettem fel a kérdést.
-Nem is tudom ! Talán elmehetnénk vidámparkba ha lenne kedved hozzá.
-Természetesen van.-mosolyogtam.
-Akkor legyél kész 14.00-re és itt találkozunk.-puszilta meg az arcom és el is ment.

Elkezdtem készülődni, de kettő ruha között elbizonytalanodtam,  így hát megkértem Tiffanyt hogy segítsen választani.

-Tiffany.-kiabáltam ki a szobámból.
-Mi az?-lépett be a szobámba.
-Segítened kéne.
-Mibe is?-érdeklődött.
-Ruhát kéne választanom.Melyik legyen?

-A színes jobb!-mutatott a ruhára.

-Köszönöm szépen.-mondtam hálásan.
-Nincs mit.Na és hova mentek?.-kíváncsiskodott.
-Elvileg vidámparkba utánna már nem tudom mit tervezett.-mosolyodtam el.
-Na akkor én megyek is sok sikert.-köszönt és már el is ment.

Eljött a 14.00 óra izgatottan vártam, hogy mi is lesz.Csöngettek az ajtón, de én nem mertem kimenni.

-Na menj már Emese!-lökött ki Tiffany az ajtón és pont Niall ölébe estem.

-Sz..szia.-vörösödtem el.

-Szia.Mehetünk?

-Persze!

Mikor kimondtam ezt a mondatot átkarolta a derekamat és úgy indultunk el.Szinte mindenre felültünk, nevettünk egy csomót és hát persze, hogy ettünk is, de amikor már kezdett sötétedni úgy döntöttük hogy hazamegyünk.Niall haza kísért és mikor ott voltunk a hát előtt megálltunk.

-Köszönöm szépen, nagyon csodálatos volt ez a nap.-mondtam elvörösödve.
-Nincs mit! Máskor is folytathatnánk csak valahol máshol.-mosolyodott el.
-Na én viszont megyek aludni mert már nagyon álmos vagyok.-ásítottam egyet a mondat végén.
-Oké.Még valami, holnap lesz egy meccsünk nem lenne kedved eljönni megnézni minket?

*Tiffany szemszöge*

Elindultunk, egy ideig ismerős helyen jártunk utána lefordultunk egy útra ami már számomra ismeretlen volt így hát inkább megkérdeztem Zayntől, hogy hova is megyünk.

-Zayn hova megyünk?-kérdeztem idegesen miközben ránéztem.
-Nyugi nem teszek semmi rosszat.Csak a szüleimhez megyün.-még mindig nevetve.

-Még rosszabb.És ha nem tetszek a szüleidnek?.-mondtam aggódva és az arcom se lehet valami vidám.
-Tetszeni fogsz a szüleimnek és a tesóimnak.Ne aggódj.
-Tesóidnak? Micsoda? Mégis hány tesód van?-érdeklődtem idegesen, de erre Zayn nem válaszolt.

Pár perc múlva megállt egy csodálatos ház előtt.

-Zayn, nem merek bemenni.-mondtam félősen.
-Nyugi csak gyere velem!- a kezemnél fogva magához húzott és megcsókolt, én sem hezitáltam azonnal visszacsókoltam, majd kéz a kézben mentünk be a házba.

Zayn ment elől de utána már nem éreztem, hogy fogja a kezem mert éppen valakit mást ölelt.

-Anya megjött Zayn ...és egy gyönyörű lányt is hozott magával.-mondta egy lány akinek gyönyörű fekete haja volt és nagyon hasonlított Zaynre, biztos Zayn egyik testvére volt.

-Tiffany bemutatom neked Whaliyhat, ő itt az egyik testvérem.
-Örülök, hogy megismerhetlek.-mosolyogtam felé.
-Én is örülök a találkozásnak.Biztos te vagy Zayn barátnője.
-Hát..valami olyasmi, igen.
-Ó kisfiam vendéget is hoztál?-kérdezte egy nő amikor beléptünk a konyhába, biztos Zayn anyukája lehetett.

-Szia anya!-ment oda Zayn megölelni és megpuszilni az anyukáját.

-Szia Kicsim! Annyira hiányoztál.-mondta a nő miközben felém fordult.

-Jó napot!-léptem hozzá közelebb, hogy kezet fogjak vele de úgy látszik itt más a szokás mert az anyukája egyből megölelt.

-Ne köszönj nekem jó napottal nem vagyok én olyan öreg.-nevetett fel.-Maradjunk a sziánál.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Na és mi a neved szépség?-érdeklődött az anyukája.
-Tiffany vagyok és ön biztos Zayn mamája.Ugye?-kérdeztem
-Igen, de hívj csak Thrisnek vagy Tríciának és nyugodtan tegezhetsz.-mosolygott vissza rám.

-Körbe vezetem Tiffanyt a házban, meg bemutatom neki a többieket és utána felmegyünk a szobámba, majd szólj ha kész a vacsora.

-Oké, majd szólok.

Zayn megfogta a kezemet majd oda vezetett az egyik szobához és bekopogott.Egy lány nyitott nekünk ajtót akit Zayn úgyszintén átölelt és megpuszilgatott.

-Safaa ő itt Tiffany, a barátnőm.-ennél a mondatnál elmosolyodtam, majd egy pillantást vetettem Zaynre és utána el is fordultam.

-Szia Safaa.-köszöntem neki.

-Szia Tiffany.-mosolygott rám.

-Figyu Safaa mi most megyünk tovább, körbevezetem Tiffanyt aztán majd vacsinál találkozunk.-mondta neki Zayn.

-Oké.-azzal a mondattal vissza is ment a szobájába és becsukta maga mögött az ajtót.

Tovább mentünk és a nappaliba megláttam még egy lányt és Zayn apukáját.Természetesen megint oda ment hozzájuk Zayn és köszönt nekik.Én is utána mentem, de megálltam előttük.

-Szia.-köszönt a lány és az apukája.

-Öhm.Sziasztok.-mondtam zavarodottan, mivel még mindig izgultam, hogy milyen benyomásuk lesz rólam.

-Én vagyok Zayn apukája, Yaser.Te meg Zayn barátnője?-érdeklődött.

-Igen, én vagyok Zayn barátnője és a nevem Tiffany.

-Én meg Donya vagyok, Zayn egyik testvére.

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mosolyogtam rájuk.

-Szint úgy örülünk mi is.-mondta Zayn apukája.

-Ha nem gond mi most megyünk a szobámba és  ha megkérhetlek titeket ne zavarjatok minket.-jelentette ki Zayn.

-Jó menjetek hancúrozni, nem fog titeket senki zavarni.-válaszolta gúnyolódva Donya.

-Ne irigykedj  Donya.-mondta viccesen Zayn.

Megfogta a kezemet és be vezetett a szobájába.Kicsit körülnéztem bent majd leültem az ágyára, majd egy kis idő után ő is leült mellém.

-Baj van?-kérdezte aggódva.

-Dehogyis csak izgulok, hogy mit gondolnak rólam a szüleid és a testvéreid.

-Ne aggódj.-tette kezét a kezemre amire én felemeltem a fejemet és ránéztem.-Mindenkinek tetszel.-közeledett felém.

-Biztos vagy benne?-kérdeztem egyre halkabban.

-Biztos vagyok benne.-mikor befejezte ezt a mondatát megakart csókolni, de kopogtattak az ajtón.

-De jól időzítenek.-mérgelődött Zayn.-Gyere.-kiabált ki.

Az anyukája nyitott be hozzánk, mikor megláttam egy kicsit eltávolodtam Zayntől amire Zayn felfigyelt.

-Kész a vacsora.-mondta nekünk.

-Rendben, azonnal megyünk.-válaszolta Zayn, megvárta míg az anyukája kilép az ajtón és utána megkérdezte.-Miért húzódtál el tőlem?-kérdezte.

-Nem tudom, nem vagyok még hozzá szokva, hogy a szüleid vagy a testvéreid együtt látnak minket.

-Jajj, kérlek ne aggódj.Gyere menjünk enni és ne félj tőlük, legyél természetes.-mosolygott rám majd nyomott egy puszit a homlokomra és kimentünk a konyhába.